Werk-2002

     Hónapok óta tudom, a regényemet, amelyet kétszer (1996‑ban 1998-ban) már készre írtam, most fenekestül fel kell forgatnom; gyakorlatilag újra kell írnom.

     Erre nemcsak a korábbi sikertelenségek (1) késztetnek, hanem a körülöttem és bennem történt változások (2) is.

     (1) Mégsem lehet véletlen, hogy két kiadót és négy pályázati fordulót megjárva sem tudott kéziratom a könyvig eljutni. Hiába találta mindkét korábbi szerkesztőm megjele­nésre méltónak, és hiába állították, csupán az anyagi támogatás hiánya miatt marad fiókban – én minden alkalommal éreztem, a Szembesülés nagyjában-egészében olvashatatlan. Ennek azonban, hitegettem magamat, nem az eleve hibás írói koncepció az oka. A hiányregény, mint ötlet, még nem feltétlenül rossz. Az elképzelés, hogy derivált szövegek révén jelenítek meg egy feltételezett regényt, ma már biztosan tudom, megvalósítható. Ám a mód, ahogy ezt megcselekedni igyekeztem, kifejezetten szerencsétlen. Ugyanis.

     Ugyanis elvárható-e a Nyájastól, úgy és olyan sorrendben olvassa szövegemet, miként kínáltam: mire túltette magát a terjengős és tudákos Előszón, utána regény helyett ötven oldalon keresztül a hiányzó szöveghez fűzött Jegyzeteket olvassa, aztán nyolcvan oldalas utószó-monográfián rágja át magát, amely tüzetes aprólékossággal sorra feltárja a regény minden tartalmi és formai rétegét, és tartalomjegyzéke olyan, mint valami egyetemi diplomamunkáé:

1. BEVEZETÉS: Az antikvitás közvetítettsége
2. TÁRGYALÁS: Rendszer és szerkezet

     2.1. Téma, cselekmény, „mondanivaló”

     2.2. Az alakok rendszere

     2.3. A regény idősíkjai

            2.3.1. A regény jelen ideje

            2.3.2. A regény múlt ideje

            2.3.3. A viszonylagos jövő

            2.3.4. A szerzői jelen

            2.3.5. Az előre élt jövő

     2.4. A regény szövegtípusai

            2.4.1. A szerzői közlés három fő típusa

            2.4.2. A háromszemélyű belső monológ

            2.4.3. Az egyenes és függő idézetek 19 típusa

            2.4.4. A levél mint dramaturgiai mozgatórugó

            2.4.5. Az önindukciós szöveg; textusburjánzás

     2.5. A Szembesülés szerkezete

            2.5.1. A regény makrostruktúrája

                        2.5.1.1. A 9 fő részre tagolódás sajátságai

                        2.5.1.2. A részenkénti 6-6 fejezet funkciója

                        2.5.1.3. Az idő-, tér- és szemléletváltás hármas

                                    egysége

            2.5.2. Köztes típusú szerkezeti elemek

                        2.5.2.1. Alakok, idősíkok és szövegtípusok mint

                                    szerkezeti elemek

                        2.5.2.2. A regényelemek kettes és hármas tago-

                                    lódása

                        2.5.2.3. Az ötös, hetes és további prímszám-

                                    tagolódások

            2.5.3. A motívumok mikrovilága

                        2.5.3.1. Az egyes szereplőkhöz kötődő motívu-

                                    mok

                        2.5.3.2. Oresztész szembesülései mint regény-

                                    szervező motívumok

                        2.5.3.3. Az ismételt, variált és kombinált

                               motívumuk jellegzetességei

3. BEFEJEZÉS: Következmény és hipotézis

     Önmagában is riasztó. Hát még olvasva! (És ezután következett a hasonló terjedelmű Werk, napra pontos dátumozással!) Beláttam, ha ez Előszó és a Jegyzetek nem is, de az Utószó-tanulmány mindenkit elriaszt: a regényre éhes Nyájas bizonyosan valami egészen mást várna, a bölcs filoszokat pedig nyilván nem érdekli a mégoly magas szakmai nívón megírt tanulmány sem, ha nem létező művet elemez. Vagyis aprólékosan megírt tanulmányom kettős öngól: fikciónak túl konkrét, filológusi munkának túl absztrakt. Egyedül a megszállott szövegbubusok, mániákus textusguruk, elvakult hermenauták érdeklődésére számíthattam, akik talán felfigyeltek volna az önreflexiónak és autorecepciónak erre a csúcskísérletére. Vagy nem.

     (2) A felforgatás és újraírás másik oka az az átrendeződés, amelyet környező világomban és magamban tapasztaltam, és amely bizonyos végletességig jutott el az elmúlt években.

     A Szembesülés korábbi verzióit úgy fogalmaztam, hogy visszahelyeztem magam a hiányregény feltételezett keletkezési idejébe (a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára) és akkori felfogásomat, értékítéletemet próbáltam maradéktalanul közvetíteni annak ellenére, hogy már 96-ban is (első készre írás), de kivált 98-ban (második készre írás) ez az értékrendem sok vonatkozásban megváltozott. 2002-re átalakulásom olyan mértéket öltött, hogy, úgy éreztem, vagy érintetlenül kell hagynom a korábbi szövegeket, vagy ha belenyúlok, akkor részben-egészében át is kell őket írnom, mert már nem tudom hitelesen képviselni tízegynéhány évvel korábbi önmagamat. Mivel az elkészült anyagot abban a formájában (lásd a fentebbi érveket) olvashatatlannak ítéltem, elhatároztam az átírást, újraírást – és az újraszerkesztést. Ennek menetéről itt, a Werkben igyekszem szűkszavúan beszámolni.