Hidi Tünde könyvkritikája | H. G. Wells: A láthatatlan ember. Fantasztikus regény.

A sci-fi és a láthatatlanság kultúrtörténetéből

A tudományos-fantasztikus irodalom (sci-fi vagy SF) kezdeteit nehéz lenne pontos dátumhoz vagy konkrét szöveghez kötni. Eredetét a naiv fantasztikus irodalomban kereshetjük, későbbi előfutárai között találjuk például Johannes Keplert. A SF-kutatók többsége Jules Vernét tartja a műfaj atyjának, aki regényeiben tudományos felfedezéseket népszerűsített, illetve jövendölt meg. A 19—20. század fordulóján egyre népszerűbbé váló tudományos-fantasztikus művek és szerzői közül kiemelkedik H. G. Wells az, aki számos eredeti és időtálló témát adott az SF-nek, s új perspektívákat nyitott a műfaj számára. „…a wellsi fantasztikum a legszigorúbb logikai építmény: soha valóságos várat nem támasztottak alá annyi alvázzal, gerendával és keresztvassal, mint ezeket a légvárakat” — méltatja az írót Karinthy Frigyes 1921-ben a Nyugat lapjain.

A maguk korában a scientific romance  műfajába sorolt korai regényei közül Az időgép (1895) nemcsak egy technikai nóvum ötletével áll elő, hanem ezzel együtt a jövőről való bevett irodalmi beszédmódok alternatíváját nyújtja: Wells előtt az írók jellemzően jóslatként vagy álomként (Jósika Miklós Végnapokja pl. lázálomként) jelenítették meg a jövendőt. A Világok harca c. regény  (1898) első ízben szól az emberiség földönkívülik általi leigázásáról, a téma további izgalmas irodalmi és filmes alkotások kiindulópontjává vált, akárcsak a láthatatlanság problémája, melyet az 1897-es „groteszk románc” műfajjelölő alcímmel ellátott regény, A láthatatlan ember dolgoz fel elsőként.

hadesz-lathatatlanna-tevo-sisak.jpgA láthatatlanság motívuma már a görög mitológiában is megtalálható. Hádésznak, az alvilág urának láthatatlanná tévő sisakot készítettek a Küklopszok, neve ennek megfelelően azt jelenti, láthatatlan — a láthatatlanság tehát a halál egyik attribútumaként jelenik meg az ókori mitológiában.

A magyar irodalomban is felbukkan a motívum, Árgirus királyfi láthatatlanná tévő palástjával előbb Gergei Albert 18. századi széphistóriájában, majd ennek nyomán Vörösmarty Csongor és Tündéjében, illetve a népköltészet tündérmeséiben találkozunk.

A közelmúlt irodalmából pedig említhetjük akár a A Gyűrűk Urát vagy a Harry Potter-sorozatot, utóbbiban az ifjú főhős az apjától örökölt láthatatlanná tevő köpenyben barangolja be Roxfort titkos termeit.

H. G. Wells regénye, A láthatatlan ember

wells: a láthatatlan emberEnnek az ősi és időtállónak látszó irodalmi vándormotívumnak a tudományosan argumentált változatával találkozunk H. G. Wells népszerű regényében. A láthatatlan ember szövegét a hagyományos, késő 19. századi elbeszélésmód és a tudományos extrapoláció kettőssége szervezi: a precíz és részletes helyrajzi leírások, a mellékszereplők köznapi tárgyú, banális párbeszédei a történet realisztikusságát erősítik, mintegy hitelt kölcsönözve annak a talán döbbenetesnek tűnő alaptézisnek, hogy a láthatatlanság felfedezésétől kevesebb választja el a világot, mint bárki gondolná.

Strukturált cselekmény, tényfeltáró narratíva

Maga a cselekmény jól strukturált és meglehetősen rekurzív: az ipingi fogadóba érkező különös idegen többszöri, de ártalmatlan konfrontációja a környezetével még inkább egy fantasztikummal átszőtt, kedélyes elbeszélés benyomását kelti. A feszültség a címszereplő lebukását követő ámokfutással jelenik meg a történetben, ezután a régi iskolatárssal való találkozáskor a retrospektív előzményismertetés a főhős motivációit világítja meg, majd a végkifejlet és nemiképp nyugtalanító lezárás következik. A narráció sajátossága, hogy a történetmondó nem mindentudó ugyan, de több ismerettel rendelkezik a történtekről, mint az összes résztvevő együttvéve: akár egy tényfeltáró riporter, különböző tanúk beidézésével és más-más látószögből közvetíti az eseményeket. Olykor a spekulációnak is teret enged, jellemzően ott, ahol a főhős legsúlyosabb bűntette kerül szóba. A Wicksteed-gyilkosságot senki sem látta, a narrátor csupán a körülményekből következteti ki, mi történhetett. Ezzel együtt hagy egy szűk egérutat Griffin számára: a tragédia akár máshogy is megeshetett, hisz csupán az azt megelőző furcsa hadakozásnak volt szemtanúja.

Pozitív hősök nélküli világ

Figyelemre méltó, hogy A láthatatlan ember nem tart igényt rá, hogy pozitív hőssé avassa bármelyik szereplőjét. A zseniális Griffin nagyszerű találmányát önző célokra akarja felhasználni, s minél több nehézséggel találja szembe magát, annál inkább radikalizálódik (erőszakosságának fokozatai a verbális agressziótól, az önvédelem gesztusain át vezetnek a direkt tettlegesség különféle megnyilvánulásaiig, amilyen a huliganizmus, a gyilkossági kísérlet, a gyermek elleni súlyos testi sértés és végül az emberölés). Vele szemben a szelíd Kemp doktor sem képviselhet pozitív ellenpólust, hiszen szószegő, aki elárulja a barátját, bár ő az egyetlen, aki legalább a lincselést próbálja megakadályozni.

A láthatatlanná váló Griffin mint poétikai alakzat tehát a hagyományos egydimenziós vagy ideális hős eltűnésének metaforája is lehet.

Érdekes, hogy a filmes feldolgozások a hős nélküli történet kockázatát nem merték vállalni: az egyik legkorábbi adaptációban a haldokló Griffin bűnbánóvá válik, az újabbakban pedig azonos fajsúlyú, pozitív ellenfele akad.

Etikai dimenziók, elidegenedés, kirekesztődés

A megjelenés óta készült kritikai elemzések egy része mindenekelőtt a szöveg etikai dimenzióját hangsúlyozta, a tudományos felelősség problémájára redukálva az értelmezést. Kétségtelen, hogy az ilyen szempontú olvasatnak is van létjogosultsága, viszont érdemes figyelembe venni, hogy önelbeszélése szerint Griffin a felfedezés előtt sem volt makulátlan erkölcsű, így nem írható kizárólag a láthatatlanság számlájára, hogy idővel végletesen embergyűlölővé válik. Már évekkel korábban elhidegült az emberektől, apja temetésére csak a „képmutató világ” miatt ment el, régi környezetét álságosnak és sivárnak látta. „Tudomásul vettem, hogy kihalt belőlem az együttérzés mások iránt, amelyet mindig is az élet haszontalanságai közé soroltam. Amikor ismét beléptem a szobámba, úgy éreztem, mintha újra felfedeztem volna a valóságot. Ott voltak a tárgyaim, amiket ismertem és szerettem.” Bár Kemp csak a végső hajtóvadászat során mondja ki a verdiktet, miszerint Griffin „kirekesztette magát a fajtájából”, a tudós elidegenedése a társadalomtól már jóval korábban megtörtént.

A regény egyik kulcskérdése, hogy mivé válnánk, ha nem kötnének bennünket a társadalmi konvenciók és szabályok, az írott és íratlan erkölcsi törvények, illetve hogyan reagálna egy ilyen drasztikus felfedezésre a társadalom. Aki nem látszik, az nem csupán mások leleplező és ítélkező tekintete előtt marad rejtve, de a felelősségre vonás sem fenyegeti. Vajon bűnöznénk-e, ha nem kellene tartanunk a büntetéstől? Griffin cselekedeteit és szándékait  nem annyira a lelkiismeret szava kontrollálja, mint inkább bizonyos gyakorlati problémák: ruha nélkül kell járnia, nem ehet mások társaságában, a megszerzett javakat nem tarthatja magánál stb. Ingerlékenysége a csalódottságával együtt fokozódik, egyre gyakrabban kénytelen konfrontálódni vagy menekülni a puszta életben maradásért, miközben úgy érzi, sorozatos árulások áldozata. Marginalizálódik, majd teljesen kiszorul az emberi közösségből, láthatatlansága mások számára nem puszta üres hely, hanem maga a veszélyes ismeretlen, a fenyegető abnormalitás egy szabályos és racionális világban. Miután agyonverik, a halott test láthatóvá, ezzel együtt iszonytatóvá és szánalomra méltóvá válik (az egyik jelenlévő sürgeti, hogy takarják le az összekaszabolt arcot).

Metaforikus értelemben az eltévelyedett Griffint az élete árán rángatják vissza a normalitásba.

lathatatlan-ember-h-g-wells.jpgTehát a láthatatlanság Wells regényében is a halál attribútuma: a vizuálisan nem érzékelhető Griffin kvázi halott, ezért nem számít bűnnek a meggyilkolása: fizikai halálával, testi valójának újbóli megjelenésével azonban visszanyeri emberi rangját.

A lezáratlan akta titka

A regény befejezése ironikus: Griffin tudományos feljegyzéseit a pénzével együtt ellopta az a csavargó, aki korábban a szolgálatában állt. Az immár fogadóssá avanzsált, köztiszteletnek örvendő Marvel naponta elmereng a titkosírással készült jegyzetek felett, melyekből egy kukkot sem ért. A világ néhány évig még biztosan nem férhet hozzá a láthatatlanság titkához. De mi lesz akkor, ha egyszer majd napvilágra kerül a titok?  

Talán nem túlzás, hogy A láthatatlan ember feszültségkeltő epilógusa maga is afféle hagyományteremtő  dramaturgiai fogás a műfajon belül, olyan, mint egy sötétben felvillanó rejtélyes szempár, egy lassan megmozduló test vagy egy lezáratlan akta a jóval későbbi, kultikus SF-alkotások végén.


A fantasztikus irodalom fentebb elemzett klasszikus alkotása elérhető az interneten ingyenes hangoskönyv és online olvasható e-book formájában is. De kis kereséssel a képregény-verziókra is rábukkanhatunk. A további részletekről:

Hangoskönyv - Online könyv

Az alábbi linkre kattintva érhető el a hangzó változat és a megnyitható vagy letölthető regényszöveg két eltérő magyar fordításban.

Ingyenesen letölthető hangoskönyv - Wells: A láthatatlan ember

Egy másik népszerű művet is ajánlunk, Orwell politikai utópiáját:

Szerző: BDK  2017.09.29. 15:50

Címkék: kritika könyv sci-fi regény online wells e-könyv

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvem.blog.hu/api/trackback/id/tr1712911551